Igék

A norvég infinitivus, tehát az ige általános alakja az  å  maganhangzó plussz főnevi igenév.
Pl.
å gå       menni
å tenke   gondolkodni
å gjøre  tenni
å lese    olvasni
a lære     tanulni
å spise     enni
å drikke    inni

Amikor ragozzuk, akkor az å-t elhagyjuk.
Jeg spiser. Én eszem.
Dere går.   Ti mentek
Du leser.    Te olvasol.
Han lærer.   Ő (ffi) tanul.
Hun tenker.   Ő (nő) gondolkodik.
Vi drikker.  Iszunk.
De gjør. Ők  megteszik.

A norvég nyelvben, ahogy a fenti példa is mutatja minden személyben egyformán vegződnek az igék. Akármilyen időben. ( Rossz időben es napsütésben is ;-) )

Jeg spiser. Du spiser. Han/Hun spiser. Vi spiser. Dere spiser. De spiser.

Sajnos nem ismerem a magyar nyelvi kifejezéseket, ezért megpróbálom úgy elmondani, hogy körölírom. Akinek bántja a szemét, attól elnezést kérek.
Szoval, ha a mondatban megis az ige altalános alakját is kell használni, akkor :
Ha a vil, skal, må, kan segedige is szerepel előtte, az å jelet elhagyjuk.

Jjeg skal reise. Elutazok.
Vi må prøve. Meg kell próbáljuk.
Du vil ha. Akarod.
Han kan lese. Olvashat. vagy Tud olvasni.

Egyébként ha ilyesmi mondatot akarsz megfogalmazni, hogy " Probálom megjavítani." vagy " Elkezdek enni".
Akkor az å jelet is ki kell ejteni, le kell írni.

Jeg prøve å reparere.
Jeg begynner  å spise.

Remélem nem voltam teljesen érthetetlen. :)

A multbeli alakokrol máskor, az egy külön post anyaga.