És hát van az egyszerű múlt ( itt: EM) és a present perfect ( itt: PP). Igen, sajnos a norvégok is használnak PP-t. Az élet már csak ilyen bonyolult. Érdekes, hogy a magyar, de még az orosz is vígan megvan nélküle!
1. igetípus
Múltidőben a szótő -ET végződést kap, EM-be és PP-ben is. ( Nem összetévesztendő a főnév határozott névelőjével!!)
å snakke= beszélni
EM: snakket
PP: har snakket
2. igetípus
Múltidőben az ige EM-ben -TE végződést kap , PP-ben -T
å lese= olvasni
EM: leste
PP: har lest
3. igetípus
EM.-ben - DE, PP-ben -D
å prøve= próbálni, kisérelni
EM: prøvde
PP: har prøvd
4. igetípus
EM- ben, -DDE PP-ben - DD végződés.
å bo= lakni
EM: bodde
PM: har bodd
A rendhagó igéket mindig másképpen kell ragozni, néha teljesen kifacsart, rá nem jönnél az ige eredeti alakjára. Pl.
å gi = adni å gå = menni, járni
JI : gir går
EM: gav gikk
PP: har gitt har gått
Azt hogy az ige melyík típuba tartozik, meg kell tanulni, semmilyen szabály nincs, talán csak az, hogy a legtöbb ige az 1. típusba tartozik.
